Bogár László: Győzhet-e az erőszak kora?
A Kárpátia Stúdió nem először vállalt döntő szerepet a magyarság szellemtörténete „fehér foltjainak” a feltárásában azzal, hogy kiadta Szécsy János Az erőszak kora című könyvét. Szécsy János nevét hiába keresnénk a Wikipédia globális lexikonjának címszavai között, a világ “nem létező” urainak intellektuális „ingerküszöbét” még nem érte el ez az egész napjainkig ismeretlen zseni.
Van valami drámai sorsüzenet abban, hogy Szécsy János 1919-ben született és tragikusan fiatalon, tragikus körülmények között 1956-ban halt meg. Lényegében szinte egyetlen évtized alatt olyan életművet alkotott, aminek megismerése és megismertetése mindannyiunk számára erkölcsi kötelesség.
Szécsy János 23 (!!!) évesen olyan lenyűgözően mély és eredeti képet nyújtott a nyugatias modernitás önfelszámoló ámokfutásáról, hogy ez csak a legnagyobbakhoz mérhető. Guénon, Ortega y Gasset, Evola és Hamvas Béla szellemi szintjén, de talán még náluk is egyszerűbb és tisztább, lebilincselően „olvasmányos” és intellektuálisan mégis elképesztő magasságokba emelkedni képes műve a Nyugat létrontó parazitizmusának hihetetlenül pontos látleletét adja.
Rendkívüli precizitással és verbális eleganciával írja le, hogy milyen rejtett léterőszak segítségével, miként sikerült rávenni a Nyugat népét arra, hogy szakrális szeretet-közösségeit „önként” lerombolva, fékeveszett vérszomjas csőcselékké váljon.
Telitalálat a könyv borítóképe is, az a festmény, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor Szent Bertalan éjszakájának hajnalán Medici Katalin megszemléli a „projekt eredményét”. A Medici család a pusztító erőszak egyik legfőbb ágense volt, és az, hogy nem sokkal a Szent Bertalan éj előtt a Mediciek, mint a „kufárok fejedelmei” két családfőjüket is sikeresen ültették Szent Péter trónjára, önmagáért beszél. Amikor a létrontó deszakralitás válik a szakralitás szellemi energiáit megtestesítő pápai trónus urává, a kör bezárul.
Külön érdekesség, hogy a címlap festménye aktualizálva lett, a kiadó ezt is arra használta fel, hogy összekösse a múltat a jelennel, ugyanis ha közelebbről megnézzük a festményt, az arcokat kicserélték rajta jelenkorunk romboló személyeire: Klaus Schwab, Emmanuel Macron, Ursula von de Layen és Dobrev Klára. Szécsy János e pusztító folyamat legmélyebb szellemi rétegeit tárja fel számunkra és ezzel olyan szellemi muníciót ad, amely talán segíthet minket, hogy ebben az önfeledetten önfelszámoló korban gondolkodni és cselekedni tudjunk.
Szerző: Kemény János