A Titkos Elit és a világháborúk genezise
Néhány gondolat minden idők egyik legfontosabb könyvéről
A Titkos Elit elolvasása és megértése olyan képességekkel vértez fel, mint az Elpusztíthatatlanok című John Carpenter klasszikus főszereplőjét az a szemüveg, amelyet ha felvesz, akkor meglátja a valóságos valóságot, és egy csapásra megérti, hogy mi zajlik a színfalak mögött.
Nem is olyan régen az egyik közösségi oldalnak nevezett platformon egy Mors Triumphalis elnevezésű "jelenséggel" találkoztam. A “jelenség” mögött egy ember van, aki gondolkodásra használja a fejét, szemben azon “diplomások” 99 százalékával, akik éveket, évtizedeket tanulnak, de annyi tudás sem szorult a fejükbe, ami egy eredeti, két mondatból álló gondolat megfogalmazására elég lenne. Szép példa erre a Covid-terror időszaka, amikor értelmiségünk színe java, a keresztény egyházak papjait is beleértve, visongva rohant a vakcinák felé, magával sodorva rengeteg jóhiszemű embert, akik azt gondolták, a tanult főknek kinéző egyének tényleg képesek gondolkodni, a mai keresztény egyházak valóban Istent szolgálják.
Mors Triumphalis nemcsak egy gondolkodó, hanem az egyik legeredetibb elme, akivel valaha is találkoztam. Nemsokára be fogom mutatni Önöknek személyesen is. Nemrég, hozzám hasonlóan saját substack-csatornát hozott létre, javaslom, hogy feltétlenül iratkozzanak fel az oldalra, megéri.
Amikor megjelent A Titkos Elit című könyv, az elsők között postáztam egy példányt “Mors Triumphalisnak” is. Úgy éreztem, az elmúlt száz év egyik legeredetibb, legjobb történelemkönyvének ott a helye az egyik legjobb, legeredetibb gondolkodó könyvespolcán. És ha már így alakult, Mors Triumphalis nemrég egy írást küldött. Ebben azokat a benyomásait jegyezte le, amelyek a könyv elolvasása során fogalmazódtak meg benne. Az alábbiakban ezt osztom most meg Önökkel is, fogadják sok szeretettel.
Tisztelettel:
Szakács Árpád
Most pedig jöjjön a szemüveg, amin keresztül másként látjuk a világot…
Mors Triumphalis: A Titkos Elit és a világháborúk genezise
Manapság az emberek egy jelentékeny része érzi úgy, hogy valami nem stimmel a körülöttük lévő világgal. A mindennapi tapasztalat szöges ellentétben áll azzal, amit egész kicsi gyermekkortól kezdve megtanítottak nekik arról, hogy miként „mennek a dolgok”. Egyre több ember fejébe férkőzik be a gondolat, hogy a világ, amelyben élünk, nem az, aminek látszik. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy azok a keretek, melyek között megpróbáljuk értelmezni a világ működését és a benne lévő történéseket, nemcsak, hogy alkalmatlanok a valóság leírására, de olyan pszeudoelvekre épülnek, amelyek szándékosan egy láthatatlan börtön-mátrix rideg falai közé zárják az emberi tudat működését.
A posztmodern szirének éneke egyre kevésbé tudja elhitetni a tömegekkel, hogy jelenünk az emberi fejlődés csúcsa, minden világok legjobbika. Napról napra egyre erőteljesebben feslik le a demokrácia groteszk álarca, és egyre többen ébrednek tudatára annak, hogy a politika, a gazdaság, a tudomány és a kultúra nem töltik be a nekik szánt eredeti funkciót, napjainkra pedig szó szerint az emberiség ellen működnek, vazallusukká és cinkosukká téve az értelmiség többségét.
A jog eltiporja az igazságot, a gazdaság kifosztja az embereket, a művészet megront és lealacsonyít, az élelmiszeripar megmérgez, a gyógyszeripar megbetegít, az oktatás elbutít és alkalmatlanná tesz, a média manipulál, hazudik és félrevezet, a politika pedig ezek cselédjeként mindenhez asszisztál.
A kevés kivételt a rendszer tökéletlen működése teszi lehetővé, de ezekben a percekben is gőzerővel dolgoznak a hibák kiküszöbölésén.
Sajnálatos módon minden intuitív ébredés ellenére a nagy tömegek még mindig a fősodratú tudatipar infúziójára kötve léteznek, és abból „táplálkoznak”. Nincs min csodálkozni, ugyanis a jelenlegi rendszer több száz éven keresztül, mérnöki precizitással lett felépítve, kihasználva a létező összes emberi gyengeséget és gyarlóságot.
A legtöbb ember számára a valóság az, amit a mindenkori titkos elit számukra valóságként prezentál.
Amikor sok-sok nemzedék éli le az életét egy álvalóságban, akkor iszonyú nehéz rádöbbenni arra, hogy a dolgok valójában nem ott és nem úgy dőlnek el, ahogy ők azt teljes meggyőződésből hiszik. Nemcsak egy életet, hanem életek sokaságát lehet leélni egy kollektív hazugságban.
A felvilágosodással beköszönő szellemi sötétség rengeteg olyan babonát hozott magával, amelytől az emberiség többsége azóta sem tud szabadulni: népszuverenitás, demokratizmus, szakadatlan fejlődés, egalitarizmus, az ész és a tudományok abszolutizálása, ateista materializmus stb.
Az illegitim okkult erők vizsgamunkája a nagy francia szabadkőműves forradalom volt, ahol a felvilágosodás diabolikus, ám első látásra rendkívül vonzó tanai először valósultak meg a gyakorlati élet síkján. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, vagy Halál. Az első három hamis kinyilatkoztatás, tulajdonképpen az utolsó tételben, a halálban manifesztálódott és a terror képében nyilvánult meg; a „szabadság” ellenségeire kegyetlenül lesújtott a „tényellenőrök” guillotine-ja.
A forradalom legkártékonyabb ördögi vívmánya a népfelség elvének hamis mítosza, vagyis az, hogy minden politikai hatalom a tömegektől (néptől) származik.
Tulajdonképpen ez a mai napig tartó babona az, ami betonbiztos uralmat garantál azoknak, akik egy láthatatlan hatalmat húztak fel a népek és az uralkodók feje felett. Ez a mai napig tartó mítosz egy mentális gátként működik a nyugati civilizáció emberében, mivel elképzelhetetlennek tartja, hogy maga ellen összeesküdjön. Azt meg pláne, hogy ez másutt is így működne.
A valóság viszont az, hogy van egy erő, amely évszázadok óta menetel előre, és amelynek a tételezése nélkül nem lehet megérteni a történelmet.
A pénz- és a politikai hatalom tagadhatatlanul évről évre brutálisabban koncentrálódik, meghatározott célok mentén fejti ki hatását, és az emberiség ellen működik.
A brutális túlerő ténye kétségtelen, de ne felejtsük el, hogy az ember soha nem lett magára hagyva, akármennyire kilátástalannak, igazságtalannak és nyomorúságosnak tűnik is a helyzet. Isten nem hagyja el az embert, legfeljebb fordítva. A börtön-mátrix falai bár áthatolhatatlannak látszanak, ledöntésük nem lehetetlen feladat, és erre kiváló bizonyíték Gerry Docherty és Jim MacGregor szerzőpáros mesterműve, A Titkos Elit, amely betekintést enged ezen rejtélyes történelmi erő működésébe, és gigantikus faltörő kosként zúzza porrá e mátrix egyik elpusztíthatatlannak hitt bástyáját, az első világháború eredetének hazug mítoszát.
A két független skót kutató több évtizedet áldozott az életéből arra, hogy az akadémista történettudomány erőszakos és alaptalan dogmáival szembeszállva, a történelem feneketlen sötét mélységéből a felszínre hozza az első világégés kirobbantásának valódi indítékait.
Az eredeti mű 2013-ban jelent meg angol nyelven, viszont pár hete a Kárpátia Stúdió könyvkiadónak köszönhetően végre a magyar nagyközönség is megismerheti, anyanyelvén olvashatja minden idők egyik legfontosabb könyvét, a valódi történettudomány magnum opus-át, A Titkos Elitet.
A hivatalos dogmákkal ellentétben Gerry Docherty és Jim MacGregor művének a főtétele, hogy nem Németország robbantotta ki az első világháborút, hanem egy Londonban székelő, nagyhatalmú férfiakból álló titkos szövetség. Ezt a tételt a szerzőpáros több száz oldalon keresztül, források és adatok tömkelegével, számtalan bizonyítékkal támasztja alá; pengeéles logikával, tudományos igénnyel megírva, ráadásul lebilincselően izgalmas és olvasmányos stílusban.
A mű közel harminc fejezetre oszlik, menet közben szembe tudunk nézni A Titkos Elit és csatlósainak arcaival, a függelékben pedig kiváló ábra szemlélteti a titkos hálózat összefonódásait és kapcsolatrendszerét. Nem mellesleg minden fejezet végén találunk egy pontokba szedett világos összefoglalót az adott rész tartalmáról, amit én személy szerint rendkívül hasznosnak találtam.
Amit a könyvből biztosan meg lehet tudni:
Az első világháborút megelőzően létezett – és mind a mai napig létezik – egy államok feletti titkos szövetség, amely olyan nagyhatalmú emberekből állt, akik képesek voltak saját akaratuk szerint formálni a történelem menetét.
Ez a titkos szövetség a Brit Birodalomban székelt, de hálózata az egész világra, így a konkurens birodalmakra is kiterjedt.
Ez a hálózat képes volt ellenséges hatalmakat szövetségre léptetni, birodalmakat a saját érdekük ellen fordítani, különböző hatalmakat egymás ellen kijátszani.
A 19. század végén a felemelkedő Német Császárság konkurenciát jelentett A Titkos Elit számára, mivel azt még nem hajtotta uralma alá.
Ez a titkos szövetség több évtizedig szervezte a Németország elleni háborút.
A németeket számtalan esetben, a lehető legalávalóbb módon provokálták és próbálták háborúba rántani, kizárólag a császár és német elitek hidegvérén múlott, hogy egy darabig még el lehetett kerülni a világégést.
A Titkos Elit gátlástalanul zsarolt, gyilkolt vagy fizetett le bárkit, aki az útjában állt.
A Titkos Elit bármit képes volt megtenni a világhatalom elérése érdekében, semmi nem volt elég drága számára.
A Titkos Elit hálózata uralta valójában a brit külpolitikát, a hadsereget, a médiát, a kormányt és az oktatást is. Még a brit uralkodók is nekik dolgoztak.
Ez az érdekszövetség valójában nem kötődik egyetlen nemzethez vagy izmushoz sem, ezeket csak felhasználja, kizárólag a saját érdekeihez lojális.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez a titkos hálózat semmisítette meg Európa összes tradicionális birodalmát, beleértve szövetségesét, a cári Oroszországot, illetve a gazdatestként használt Brit Birodalmat, amely az első világháború után végzetesen meggyengült, a második után pedig fel is bomlott. A Titkos Elit pedig átrakta a székhelyét a háború által gigantikus szörnyeteggé növekvő Egyesült Államokba.
Nekünk, magyaroknak pedig már csak Trianon miatt is kötelező olvasmány A Titkos Elit, mivel nemcsak Németország háborús agresszor szerepét semmisíti meg a mű, hanem az évszázadnyi trianoni hazugsággyárat is porig rombolja.
Történelmi igazságtétel, hogy a skót Scotus Viator propagandista korabeli aljas hazugságai alól - miszerint a Monarchia a népek börtöne – pont két skót hazafi szabadítja fel - remélhetőleg magyarok tízezreinek a tudatát.
A címmel kapcsolatban némi magyarázattal szolgálok. Napjaink másik megdönthetetlennek tűnő mítosza, hogy a liberális demokrácia az emberiség számára az egyetlen üdvözítő út. A liberalizmus klasszikusainak a kettős mércét és azt a betegesen álszent képmutatást hívom, amivel ez az ideológia szégyentelenül operál.
A liberalizmus egy merő blöff, egy bunkósbot, amivel A Titkos Elit a világot leigázta.
Tömeggyilkosok és szélhámosok ideológiája, akik magukra nézve egyáltalán nem tartják kötelezőnek a liberalizmus elveinek (vagy inkább elvtelenségeinek) a betartását, a naiv tömegek pedig nem látják az ellentmondást. Bárhol, bárkivel gátlástalanul lepaktálnak, elég csak a kommunistákkal való második világháborús frigyükre, majd az azt követő tudatos történelemhamisításra gondolni.
Legkésőbb napjainkra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az összes modern ideológia, így a liberalizmus sem tud nem totalitárius lenni. Mára kizárólagossá tette önmagát, halálos áldozatainak a száma pedig meghaladja a több tízmilliót. Az első két világháborút, valamint a jelenleg zajló harmadikat is a liberalizmus nevében, a szabadság és a tolerancia égisze alatt szervezték meg és robbantották ki. Ennek az ideológiának a propagandagépezete vett rá milliókat arra, hogy olyan ügyekért haljanak meg, amelyeknek valódi kilétéről fogalmuk sem volt. Nem a szabadságot vitték el a világba, hanem a terror szabadságát.
Visszatérve a műre.
A Titkos Elit elolvasása és megértése olyan képességekkel vértez fel, mint az Elpusztíthatatlanok című John Carpenter klasszikus főszereplőjét az a szemüveg, amelyet ha felvesz, akkor meglátja a valóságos valóságot, és egy csapásra megérti, hogy mi zajlik a színfalak mögött.
Velünk is pontosan ez történik: egyből világossá válik, hogy a jelenlegi háborús pszichózisban tomboló európai (liberális) elit nem őrült, csupán parancsot hajt végre.
A covidizmus nem egy semmiből előbukkanó, sosem látott pusztító járvány, hanem egy éveken keresztül tervezett tömeggyilkosság-sorozat volt. Zelenszkij nem egy hős nemzetvédő, hanem az Ukrajnának csúfolt CIA-bábállam véreskezű strómanja, Putyin pedig ugyanúgy elkötelezett híve az ENSZ Agenda 2030-nak, mint az atlantista NATO-hiénák. Nem fogjuk többet elhinni, hogy a világ legjobb titkosszolgálata nem tudott az október 7-i támadásról. Nem fogunk többet bedőlni a világméretű tömegmanipulációknak és a gyűlölethadjáratoknak.
Egy olyan korban luxus nem tudni a könyvben szereplő információkról, mikor szó szerint az életünk múlik a megfelelő tudással felvértezett szemléleten.
Összességében A Titkos Elit továbbgondolásra és továbbkutatásra kell hogy sarkaljon minket, még akkor is, ha egyszer eljutunk majd arra a pontra, amikor a szálak már átnyúlnak a metafizika birodalmába.
Mert, aki nem ismeri a múltat, az kiszolgáltatott a jelenben, és fogolyként kell élnie a jövőben.
